A már hagyományos (3 éves múltra visszatekintő!) közös szilveszterezés Károlyékkal megteremtette a hagyományokat a szilveszteri kaják terén is. Persze, mint máskor is, Stahl uralja a terepet. Ezt a szerencsesütit is évről-évre megsütöm. A receptet egyszer majd beirom, de amúgy egy szimpla muffinrecept, mellé karamellszósz. Bennük pedig a jóslatok. Nem azért, de a tavalyiak szinte egytől-egyig bejöttek!
Nem tudom, mások hogy vannak vele, de mindig nagy vágyat érzek a cékla termesztésére, illetve termesztetésére. Balázs és a Papa pedig engedelmeskednek ezen kérésemnek. De mikor a hatalmas, göcsörtös gumók ide kerülnek, akkor valahogy elmegy a kedvem az elkészítésüktől és csendben megrohadnak a garázsban...
De most már tudom, hogy mit kell kérni a kertészektől: kicsi gumókat! Vettem a piacon, már kétszer is, csinos kis darabokat és sokkal nagyobb kedvvel főztem ill. sütöttem meg. Mind a két alkalommal nagyon egyszerűen ettük meg, lehet, hogy nem a legegészségesebb a sok olaj miatt, de meglepően finom. Egyszer régen anyu egyik Kiskegyed Konyhájában olvastam.
A kisebb darab céklákat nyersen meghámozom és tökgyalun vékonyra szelem, majd forró olajban megsütöm. Jól át kell sütni, különben félig nyers, puha marad, de ha átsül rendesen, teljesen chips-szerű és isteni!
Egész nagy utánajárást csináltam idén a mézeskalácsnak. Anyutól elkértem az összes eddigi receptjét, szinte mindhez disznózsír kell.... de ő is egyikről azt mondta, túl kemény, a másik viszont annyira puha nyersen, hogy szinte csak háznak való, nem formáknak.
És anyu biztatására, mert ő lelkesen leírta az idei decemberi Praktika magazinban található receptet, én is kipróbáltam azt. Ez a tökéletes recept!!!
Mézeskalács
50 dkg liszt
30 dkg méz
15 dkg vaj
1 kk. szódabikarbóna
0,5 csomag mézeskalács fűszerkeverék
1 csipet só
1 tojás a kenéshez
Lisztet a szódabikarbónával és a fűszerkeverékkel elvegyítem, aztán a vajjal összemorzsolom. A mézet lábasban felmelegítem. Mikor már kézmeleg, hozzáöntöm a liszthez. Jól összegyúrom, és egy ideig hűvös helyen pihentetem. Akár egy egész éjszakát is maradhat. 4-5 mm vastagra nyújtom, a felvert tojással bekenem és 180 C-os sütőben 10-12 perc alatt megsütöm.
Kép nem készült:)
Hosszas gondolkodás után elvetettem a karácsonyi bejglivel való matatást, szokás ide-vagy-oda, inkább kerestem egy tuti (és gyors) muffinreceptet Stahl új könyvéből.
Nagyon finom lett, bár azt nem írta S.J., hogy másnap még jobb lesz!
Íme a tiramisumuffin:
Immár hagyományosnak mondható ez a vacsora szenteste. Könnyű elkészíteni és nagyon finom is. Egy XX.századi Kiskegyed konyhájából való. 
A recept 4 személyre (mi két felnőtt+2éves gyerek is nagyjából megesszük): 80 dkg pulykamell 2 dl száraz fehérbor 20 dkg gyöngyhagyma (már csináltam frissből és ecetesből is) 40 dkg kelbimbó vaj, olaj só, borsikafű, köménymag, 2 gerezd fokhagyma A pulykahúst tenyérnyi szeletekre vágom (4 szelet), félórára besózom. Három csíkra vágom úgy, hogy a keskenyebbik csücskénél nem vágom el a csíkokat. Az így kapott húsokat hármas fonással befonom és fogpiszkálóval megtűzöm. Felitatom róla a vizet és olajon pár perc alatt minden oldalon megkapatom a külsejüket. Átrakom őket egy tepsibe, aláöntöm az olajat a serpenyőből, jól megszórom borsikafűvel és aláöntök 1dl fehérbort. Fólia alatt 50 percig párolom, majd a fóliát levéve, sűrűn locsolgatva pirosra sütöm. A gyöngyhagymát megtisztítom vagy az ecetes átöblítem, olajon erős lángon megpirítom. A maradék 1 dl fehérborral nyakon öntve fedő alatt puhára párolom. Sóval-borssal fűszerezem. A kelbimbót párolóbetétben megpárolom, a párolóvízbe teatojásban egy teáskanál köménymagot teszek. " ek. vajat megolvasztok egy serpenyőben, pirosra sütöm benne a fokhagymagerezdeket, majd kiveszem őket. A fokhagymás vajon a megfőtt kelbimbókat átmelegítem.
