Nem tudom, mások hogy vannak vele, de mindig nagy vágyat érzek a cékla termesztésére, illetve termesztetésére. Balázs és a Papa pedig engedelmeskednek ezen kérésemnek. De mikor a hatalmas, göcsörtös gumók ide kerülnek, akkor valahogy elmegy a kedvem az elkészítésüktől és csendben megrohadnak a garázsban...
De most már tudom, hogy mit kell kérni a kertészektől: kicsi gumókat! Vettem a piacon, már kétszer is, csinos kis darabokat és sokkal nagyobb kedvvel főztem ill. sütöttem meg. Mind a két alkalommal nagyon egyszerűen ettük meg, lehet, hogy nem a legegészségesebb a sok olaj miatt, de meglepően finom. Egyszer régen anyu egyik Kiskegyed Konyhájában olvastam.
A kisebb darab céklákat nyersen meghámozom és tökgyalun vékonyra szelem, majd forró olajban megsütöm. Jól át kell sütni, különben félig nyers, puha marad, de ha átsül rendesen, teljesen chips-szerű és isteni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.